2014. augusztus 10., vasárnap

Telihold




Teliholdkor fogj vizes kupát,
Gyújts gyertyát és mondj egy imát.
A Hold arca felragyog,
A Holdanya rád mosolyog.
A szíved tava benned honol,
A víz felszíne legyen sík,
Tükröződjön benne fényesség.
A mélységed legyen tiszta,
Lényedbe áramoljon az erő vissza.
Áramlanak a vízfolyók,
Gyógyítsanak a csillagok.
Érintsd meg a Hold arcát,
Éld át az időtlen tanítást.
Átölel az ezüstös fény,
Csókkal illet az Isteni Lény.
Életerőd visszatér,
feltölti az idő híd.


2014. január 31., péntek

Emlékmű egy régen letűnt civilizációnak








 Reggel van, harmat fonta be a halvány kék levelű fákat. Harman, a nagy vörös nap már feltűnt a horizonton, amitől teljes nappali világosság lett. A másik nap ritkán jön fel a horizont fölé, Keroth egy fehéren világító égitest. A világom két nap világítja meg, de most csak az egyik jön fel lassan, még csak egy negyede van a látóhatár felett.
Álmosan megyek az itatóba friss vizet önteni az állatoknak. Majd sötét barna színű, száraz növényeket adok nekik enni. Ilyenkor megvakarom a három szemük alatti szőrös területet, elégedetten röfögnek. Hosszú orruk a talajt éri, vaskos, oszlop szerű lábaikon nehezen közlekednek. Nekem derekamig érnek. Nincs karám, nem szükséges, nem kószálnak el. A városiak valahogy megoldották ezt.
Ja, igen, a város. Ott minden nagyon furcsa. A bátyám oda költözött, mérnök egy víztározó építésén. Nagyon büszkék vagyunk rá. Anyám itt él a szomszéd farmon. Sokat segítek neki.
Leülök egy fatörzsre, és előveszem a reggelit a zsebemből. Kékes, barnás árnyalatú puha anyag, amit lassan megrágok és lenyelek. Finom. (A Földön azt mondanám rá, hogy zöld ízű.)
Sétálok pár kilométert. Több méter átmérőjű szirmú virágok földje mellett megyek el. Az iszap pók már megint itt garázdálkodik – jegyzem meg a porba rúgva -.
Megérkezem egy több élő fa által határolt szentélyhez. Mintha egy szoba lenne a szentély, csak a falát élő fa alkotja, a lombjai a mennyezet, a róla lecsüngő liánok, növények teszik élővé belső teret. Harman vörös fénye bevilágít, széthasítja a sötétséget. Megvilágít egy körülbelül olyan magas fát, mint én magam vagyok. Finom az illata, és a fa szépen dalol. Megnyugszom a hangjától. Rakok le egy kis trágyát a fa aljához. Megöntözöm.
Nézem egy darabig. Sokan úgy gondolják, hogy a Nagy Égi Apa, az építész műve a fa, és az egész természet. Persze az alapanyagot a világ teremtéséhez a Nagy Anya szülte. Sokan hisznek ebben, úgy gondolom, én is közéjük tartozom.
Meglátogatom Anyát. Örülni fog nekem.
Bemegyek a farmjára. Elpakolok pár bálát.
Leülök a házban. Nagyon otthonos. Farönkökből épült, mint az enyém, de valahogy mégis más. Sok apróság van benne. Faragott szobrok, vékony táriai pók szőtte selymek az asztalon.
A házőrzőt sose bírtam. Gonosz szemei alatt a nagy agyarai. Egyedül csak anya tud neki parancsolni ezen a bolygón. A bolygóm neve Sárgolyó. Nem valami bonyolult, ahogyan a népem sem az. Élünk, szeretünk, meghalunk.
Apám a múlt vetés után ment el. Testét a nagy kristály hegyek egy barlangjába vittük. Nagy megtiszteltetés ott szétporladni. Állítólag… Emlékszem a temetésre, ahogy bevitték a barátai a testét a barlangba, sokan beszéltek akkor. Majd felkelt Keroth a halál hozó. Fehéren bevilágította a hegyeket. Megcsendültek a hegyek, a fényt felerősítették a benne lévő kristályok, és a test elporlad, egyesült a mindenséggel. Azt mondják, visszatért a nagy Anyához.
-          Anya, te is hallod ezt a zúgást, olyan fura.
-          Igen, hallom, nagyon kellemetlen. Mi lehet ez? Biztos a városiak találtak ki megint valamit.
-          Nálad is vannak a légben magasan úszó állatokból? Miért szálltak le ezek a szántóföldre? Soha nem szoktak ilyet csinálni.
-          Öregapád sem említett ilyet soha.
Ahogy beszélgettünk láttam magam az ablak üvegén visszatükröződni. Magas karcsú alak, orr nélküli beesett, keskeny arc, kissé szürkés bőr. Fura kerek fül, keskeny, széles száj és bozontos sötét haj.
Ahogy kinézek az ablakon látom Harmant, a jótevőt, a vörös napot. De valami furcsa rajta, nagyobb mint szokott. A hang erősödik, mintha mindenhonnan szólna. Az állatok a földre kushadtak, a levegőben úszó állatok is a földre leszálltak.
A vörös nap még vörösebb lett, és egy nagy durranás hallatszott, utána már nem hallottam semmit. A vörös napkorong egyre nagyobb és nagyobb lett. Ahogy közeledett, már lehet látni rajta a nap felső rétegeiben áramló forró tűz folyókat, folyamokat.
Anyám szemébe néztem. Tudtam, hogy itt a vég. Elbúcsúztunk. Tudtuk, hogy a testileg elmúlunk, de a szellemünk tovább él. Megöleltük egymást. Vártunk. Na, még nem ért ide?
Kinézek az ablakon, a teljes eget betölti a vörös nap, mely színe már feketére mélyült. Ekkor egy óriási fényrobbanás.


A robbanás után mindenhol csillagpor...




Így múlt el Faonior, a Sárgolyó. Éltünk és haltunk rajta. Emlékezzetek e napra és ezen lényekre, míg a Nagy Anya tovább szüli a világokat, és a Nagy Apa meg megformálja azokat.

2014. január 21-én felfedeztek a Nagy Medve csillagképhez közel, az M82-es jelű galaxisban egy szupernovát, amely 11 millió fényévre van tőlünk. A színe fehéres narancs sárgás. Egy fehér törpe és egy vörös nap keringett egymás körül, majd a fehér törpe szupernovává változott.



2013. február 25., hétfő

Tabula Smaragdina (Hamvas Béla fordítása)

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.  
 Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.  
2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.  
Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.  

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.  
És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.  

4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est. 
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.  

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.  
Ő a theleszma, az egész világ nemzője.  

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.  
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.  

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.  
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.  

8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.  
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.  

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.  
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.  

10. Sic mundus cratus est.  
A világot így teremtették.  

11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic. 
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.  

12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.  
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.  

13. Completum est quod dixi de operatio solis.  
Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.
H

2013. január 13., vasárnap

A múlt dilemmája









Régen, az idők kezdete előtt forró fuvallatot hordoz a sivatagban a déli szél. Résnyire nyitott szemmel kémleli a látóhatárt egy viseletes, piszkosfehér vászonruhát viselő fiatal férfi. Fesztülten várakozik egy homokdűnén. A Nap lemenőben, az alkony utolsó sugarait festi az égre.
A férfi várja a társait.

Már több mint három éve építkeznek. A pusztaságban, a sivatag szélén, a fehér sziklák szomszédságában épül a szentélyt. Nagy titokban építették, sok az ellensége az Istenségnek, aki utasítást adott a szentélyre.
Álmokon keresztül szólt egy hang, mely először suttogás volt, utána már erős, határozott dalként jelent meg. Először kisebb dolgokat kért. Gabona, majd állat áldozat. Ha szívünknek volt kívánsága, azt teljesült. Lehet hogy ő volt? Az új Istenség? Nem hasonlított az általa ismertekre. Több papot is kérdezett, egyik sem tudta beazonosítani.
A fiatal férfi nem alapvetően nem volt hívő. Sokszor nézte, figyelte a szertartásokat végzőket, de ő soha nem érzett semmi rendkívülit. De ez a hang megváltoztatta. Már a lakrészében is felállított egy oltárt a láthatatlan utasításoknak megfelelően.
Lassan megváltozott, befelé fordult, nem volt az a nyílt, közvetlen ember, mint azelőtt. A munkája során is a tartozásokat sokkal keményebben, mondhatni kegyetlenül hajtotta be.
Rájött, hogy kisebb kívánságok teljesít a titokzatos Istenség. A nagyobbakhoz meg véráldozat kell.
Egyre inkább gyűlt a sötétség az ember körül. Már nem élvezte mások társaságát. Önmagába fordulva kémlelte a látóhatárt. Vonzotta valami a távolban. Egyszer felkerekedett, és a több napi járóföldre, keletre elhelyezkedő sivatag határáig hajtotta a soha szűnni nem akaró késztetés.  
Két telihold között többször is megjárta az utat. Napokat töltött a sivár vidék kémlelésével.
Egyszer rátalált egy helyre, érezte, ez az. Óriási boldogságot érzett. Hallotta, ahogy új Istensége itt akar szentélyt magának a föld alatt, a kőbe vésve.
A következő zarándoklatánál már nem volt egyedül. A szentélyre kinézett helyen rajta kívül 6 ember jelent meg. Különböző korú és nemű emberek. Mindegyik kezében ásásra alkalmas szerszám. Nem beszéltek. Tudták mit kell tenni. Elkezdtek ásni. Kiásták a templom bejáratát, és elkezdték a folyosók kivésését. Nehéz, embert próbáló munka volt.
Lassan elkészült a föld alatti labirintus. Már a végkimerülés határán. A napbarnított, munkától és a hőségtől megviselt emberek elégedettek voltak a művel. Ahogy a Nap felkelt, mindenki hazament.
A következő Újholdnál volt a következő találkozó, éppen Naplemente után.



Összegyűltek hát heten, beálltak a kő fülkékbe, és elkezdték a szertartást. A terem kör alakú volt, kör kerülete a bejáraton kívül 7 részre volt osztva. A terem szélén 7 álló kő szarkofág, tele olyan jelekkel, melyet ember még nem látott. Fáklyák és mécsesek fénye világította meg arcukat. A mély, kántáló hang visszhangzott a járatokban. Heten szólították az elfeledetteket, a sötétben lakozottakat. A terem közepén tűz gyulladt. Sötét tűzláng kezdett kicsapni az izzó fahasábból. A szentélyben egyre több lett az árnyék. Kint a Napfény eltűnt, sötét, villámló viharfelhők gyűltek a földbe mélyített szentély fölé.
Az árnyékok, mint sötét csápok nyúltak ki a lángokból. A kőfülkékben kántáló emberek felé kúsztak. Az emberek kékesfehéren izzó lét energiáiba belekapaszkodott a sötét csáp. Hét csáp hét emberre.

Testét fekete vászonba csavart alak merészkedett a titkos ösvényre. Hónapok óta figyelte már a hét ember tevékenységét. Ledobta köpenyét, és karddal a kezében belépett a járatokba. A csillagok fénye még megvillant bőrpáncélján. A fegyverei foszforeszkáltak a sötétben. Megtalálta a szentélyt. Egy bőrszütyőt vett elő, melyet a tűzre dobott. Fehér por volt benne, amitől a tűz fekete lángjai fehérré váltak. A tűzben izzó fejér fény jelent meg. Síron túli sikoly rázta meg a szentélyt. A kövek is beleremegtek.
A harcos hozzá közel álló embert megragadta, és kipenderítette a kőfülkéből. Láss, érezz! Kiáltotta a harcos.



A fiatalember magához tért, és egy pillanat alatt megértette. A sötétséget, az elfojtott vágyakat akarták megidézni. Rájött, a legnagyobb feladat a lélek fényének őrzése.
Kétségbeesetten nézte társait, ledermedt.
A harcos kipenderített a helyéről még két embert, de ők már nem voltak olyan szerencsések. Halottan, összeaszott testtel rogytak a földre. A sötét láng nem engedte lelküket, miután kiszívta életerejüket. Megfertőzte őket a sötétség.
Éppen ki tudtunk jönni a föld alatti labirintusból, mielőtt az egészet elnyelte volna a Föld. A bejáratot már csak kőtörmelék mutatja.
Rajtam kívül még két ember élte túl az éjszakát. A harcos 3 napig volt a túlélőkkel. Megtanította őket hogyan éljenek ezután, hogyan őrizzék a fényt a szívükben. Négyen, négy irányba indultak alkonyatkor.
A fiatalember megtisztultan, újjászületve érkezett haza, a szentélytől keletre. Jó feleséget választott magának, sok gyermeke született. Idős korában még az unokáinak is mesélt a sötétről, és hogy hogyan kell elkerülni azt.
Őrizzétek Ti is a fényt a szívetekben, a lélek egysége és tisztasága határoz meg bennünket e létben.


2012. október 17., szerda

Mézsör

Mézsör


Hozzávalók:
2 kg méz
10 l víz
25 dkg cukor
fűszerek (fahéj, szekfűszeg, vanília, gyömbér)
esetleg gyümölcsök (citrom, alma)
1 szelet pirítós
5 dkg élesztő

Elkészítése:
1., A 10 l vizet felforraljuk
2., A forrásban lévő vízben elkeverjük a mézet és a cukrot (ízlés szerinti édességre)
3., Elzárjuk a tüzet és a nedüt tetszés szerint fűszerezzük, illetve "gyümölcsözzük (a hozzávalóknál felsoroltakból lehet választani...) - nekem a citrom-gyömbér valamint az alma-fahéj párosítás jött be.
4., Megvárjuk míg a lé kézmelegre hül (min. 1 óra), ekkor megpirítjuk a kenyeret, amelyre (szintén langyos állapotban) rákenjük az élesztőt.
5., Az élesztős pirítóst a nedü felszínére helyezzük és kb. 12 órán át állni hagyjuk (félig lefedett állapotban).
6., Ennek elteltével eltávolítjuk a kenyeret, leszűrjük az italt, majd palackozzuk (lehetőleg ne üvegbe, mivel az alkoholképződés gázokkal jár együtt)
7., 2-3 nap elteltével már forrni kezd a lé (ehhez érdemes 15-20 fokos helységben tárolni, valamint a palackból a keletkező gázokat kiengedni)
       Ha meg akarjuk állítani a forrást, be kell hűteni a mézsört.
8., Legfeljebb fél évig tároljuk, szóval mielébb meg kell inni! (minnél nagyobb a cukor/méz tartalma annál tovább áll el)


Martin Bobak, az University College London kutatója, és csapata Csehországban a sörfogyasztás és a testsúly közötti összefüggéseket kutatva meglepő felfedezést tett. Kiderítették, hogy nincs összefüggés a sörfogyasztás és az elhízás között, a "sörhas" tehát csak legenda. :-))

A mézsör egészséges. Tele van energiával, vitaminokkal. A méz közel 200 féle tápanyagot tartalmaz: aminosavak (19 féle), vitaminok (11 féle, a legtöbb vitamin a mézben fordul elő), 33 féle ásványi anyag (kobalt, kadmium, mangán, alumínium, vas, jód, kén, réz, cink, mangán, nátrium, klór stb.) fontos enzimek, glükóz, fruktóz és hormonok is találhatók benne.

Friss, tiszta vízben fel kell oldani az arany nedüt, és a méz pár óra múlva erjedni kezd, majd sörré érik. Az ősi társadalmakban szent italként tisztelték a mézsört, Babilonban már 4000 évvel ezelőtt is fogyasztották. Bódító hatását különböző adalékanyagokkal fokozták; a maják például "mérges" békát áztattak a sörükbe vagy hallucinogén növényekkel fűszerezték. A kelták szintén sok ilyen nedüt készítettek, amit mulatozás közben fogyasztottak.

Lehet, hogy a béka fokozza a bódító hatást, de én inkább maradok gyömbéres, citromos mézsörnél.

Barlanghasonlat

(PLATÓN: AZ ÁLLAM - HETEDIK KÖNYV BARLANGHASONLAT)

I. SZÓKRATÉSZ
Hasonlítsd mármost természetünket - abból a szempontból, hogy részesült-e nevelésben vagy sem -
a következő helyzethez. Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen -
melynek a világosság felé nyíló s a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van -
gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell
maradniuk, s csak előrenézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják; hátuk mögött felülről és
messziről egy tűz fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig fent egy út húzódik,
melynek mentén alacsony fal van építve, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé emelvény
szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják.
GLAUKÓN Értem.
SZÓKRATÉSZ Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat, emberszobrokat,
kőből és fából való s másféle készítményű állatalakokat hordoznak fel s alá, melyek az alacsony fal
felett kilátszanak; s - mint ahogy természetes is - a tárgyakat hordozó emberek egy része beszélget,
más része hallgat.
GLAUKÓN Különös egy kép, s különösek a rabok is.
SZÓKRATÉSZ Éppen olyanok, mint mi. Mert először is, hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból
és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük
szembe eső falára vetített?
GLAUKÓN Hogy is láthattak volna, mikor a fejükét egész életükön át mozdulatlanul kénytelenek
tartani?
SZÓKRATÉSZ S mit látnak vajon a fel s alá hordozott tárgyakból? Nem ugyanezt?
GLAUKÓN Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ S ha beszélni tudnának egymással, nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak,
amit látnak?
GLAUKÓN Feltétlenül.
SZÓKRATÉSZ Hát még ha a börtön szembeeső fala visszhangot is adna! Ha a fel s alá járó emberek
valamelyike megszólalna, gondolhatnának-e másra, mint hogy az előttük elhaladó árnyék beszél?
GLAUKÓN Zeuszra, nem.
SZÓKRATÉSZ S egyáltalában, ezek az emberek aligha gondolhatnák azt, hogy más az igazság, mint
ama mesterséges dolgoknak az árnyéka.
GLAUKÓN Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ Képzeld el most, milyen volna a bilincsekből való felszabadulásuk, s az
értelmetlenségből való meggyógyulásuk! Ugye természetszerűleg valahogy így történne a dolog: ha
valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon, és
nézzen fel a tűz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne, s a ragyogó fény miatt nem
volna képes ránézni azokra a tárgyakra, amelyeknek az árnyékát azelőtt látta: mit gondolsz, mit
felelne az ilyen ember, ha valaki azt mondaná neki, hogy előbb csak üres semmiségeket látott, most
azonban, mivel a létezőhöz közelebb van, s a nagyobb mértékben létező dolgok felé van fordulva,
sokkal helyesebben lát; s ha az úton elhaladó tárgyakra mutatva rákényszerítené, hogy feleljen a
kérdésére: mi az? Nem gondolod-e, hogy zavarban lenne, és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok
sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?
GLAUKÓN Úgy van.
II. SZÓKRATÉSZ Ha tehát arra kényszerítené, hogy magába a fénybe tekintsen, nemde fájna a
szeme, és elfordulna, és azokhoz a dolgokhoz menekülne, melyeknek a nézésére képes, és a most
mutatott tárgyaknál valójában világosabbnak tartaná őket?
GLAUKÓN Így van.
SZÓKRATÉSZ Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná felfelé a göröngyös és meredek
úton, s nem engedné el, amíg csak ki nem húzná a napfényre: vajon nem szenvedne-e emiatt, s nem
méltatlankodna-e hurcoltatása közben? S mikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott
szemével valamit is látni abból, amit most mint igazi világot mutatnak be neki?
GLAUKÓN Aligha; legalábbis azonnal nem.
SZÓKRATÉSZ Azt hiszem, előbb meg kellene itt szoknia, ha a fenti dolgokat látni akarná. Először is,
legkönnyebben az árnyékképeket tudná nézni, aztán az embereknek s minden másnak a vízben
tükröződő képét, s csak utoljára magukat a dolgokat; s továbbhaladva, az égitesteket és az
égboltozatot is sokkal könnyebben tudná éjjel szemlélni, ha a csillagok és a hold fényére tekintene fel,
mintha nappal nézné a napot és a napfényt.
GLAUKÓN Így van.
SZÓKRATÉSZ S végül aztán a napot is - de nem a víz tükrében, s nem valami más helyen lévő
hasonmását, hanem őt magát, a maga valóságában, s a maga helyén - meg tudná pillantani, s eredeti
minőségében megszemlélni.
GLAUKÓN Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ S akkor aztán arra a következtetésre jutna felőle, hogy a nap hozza létre az
évszakokat és az éveket, ő intéz mindent a látható térben, s mindannak, amit láttak, valamiképp ő az
oka.
GLAUKÓN Egészen bizonyos, hogy az előbbiek után ide kell jutnia.
SZÓKRATÉSZ S ha visszaemlékezik korábbi lakóhelyére, ottani bölcsességére és ottani rabtársaira,
nem gondolod-e, hogy e változás miatt boldognak fogja tartani magát, amazokat pedig
szerencsétlennek?
GLAUKÓN De igen…
SZÓKRATÉSZ S gondold meg ezt is. Ha ez az ember megint lemenne ugyanarra a helyre, s ott
leülne, nem lenne-e a szeme tele sötétséggel, így hirtelen a napfényről jövet?
GLAUKÓN De bizony.
SZÓKRATÉSZ S ha megint csak azoknak az árnyékképeknek a megfejtésében kellene neki
vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, míg csak a szeme újból nem
alkalmazkodna - márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid -, nem lenne-e nevetség
tárgya, s nem mondanák-e róla, hogy felmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött
vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a felmenetelt? S ha valaki aztán megpróbálná
a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e
meg?…

PLATÓN: Barlanghasonlat In: Platón összes művei 2. kötet. Bp., 1984. Európa. 355-460.p


 

2012. augusztus 26., vasárnap

Gyulladás ellen



Obszidián, Gránát, Achát, Pirit és az Ametiszt csökkentik a gyulladások hatását.

Érdemes egy kristály elixírt készíteni belőlük.

Végy egy liter tiszta vizet (ha lehet forrás - városiaknak marad a Naturaqua... :-) ), majd a köveket bele kell rakni forrásban lévő vízbe. Rakd a kezed az üst fölé és az óramutató járásával megegyezően egy befelé haladó spirált rajzolj. Középen tartsd kicsit a kezed majd dongolataiddal érintsd meg a köveket, ébreszd fel őket, és kérd meg, hogy segítsenek. Még egy spirál. (Vigyázz, nehogy megégesd a kezed, legyen jó magasan az edény felett!!)

Majd a vizet hagyd kihűlni.

Ezt már lehet inni, kenni, használni, de még hatásosabb ha egy részével tovább csinálod az alábbiakat:
A lehűlt vizet egyik éjszaka növekvő Holdnál hagyd kint a Hold órájában, hogy tükröződjön benne a Hold fénye. (Salamon 7 ágú csillagával ki tudod számolni)

Ezt a vizet töltsd egy átlátszó üvegbe, majd rázd meg 21-szer.
Ebből egy cseppet vegyél ki, és cseppents bele egy másik tiszta, még kezeletlen üveg vízbe. Ezt rázd össze szintén 21-szer. Ez volt egy. Még 20-szor ismételd meg a csepp áttöltését. Mindig rázni kell az üveget.
Nagyon erős elixírt fogsz kapni... Óvatosan és nagy tisztelettel bánj vele. Ne érje tűző Nap, és ha lehet 30 napon belül használd fel.