Tabula Smaragdina (Hamvas Béla fordítása)

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.    Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.   2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.   Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.   3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.   És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.   4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.  Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.   5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.   Ő a theleszma, az egész világ nemzője.   6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.   Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.   7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.   Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.   8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.   A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.   9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.   Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.   10. Sic mundus cratus est.   A világot így teremtették.   11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.  Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.   12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.   Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.   13. Completum est quod dixi de operatio solis.   Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.

H

Barlanghasonlat

(PLATÓN: AZ ÁLLAM - HETEDIK KÖNYV BARLANGHASONLAT)

I. SZÓKRATÉSZ

Hasonlítsd mármost természetünket - abból a szempontból, hogy részesült-e nevelésben vagy sem -

a következő helyzethez. Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen -

melynek a világosság felé nyíló s a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van -

gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell

maradniuk, s csak előrenézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják; hátuk mögött felülről és

messziről egy tűz fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig fent egy út húzódik,

melynek mentén alacsony fal van építve, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé emelvény

szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják.

GLAUKÓN Értem.

SZÓKRATÉSZ Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat, emberszobrokat,

kőből és fából való s másféle készítményű állatalakokat hordoznak fel s alá, melyek az alacsony fal

felett kilátszanak; s - mint ahogy természetes is - a tárgyakat hordozó emberek egy része beszélget,

más része hallgat.

GLAUKÓN Különös egy kép, s különösek a rabok is.

SZÓKRATÉSZ Éppen olyanok, mint mi. Mert először is, hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból

és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük

szembe eső falára vetített?

GLAUKÓN Hogy is láthattak volna, mikor a fejükét egész életükön át mozdulatlanul kénytelenek

tartani?

SZÓKRATÉSZ S mit látnak vajon a fel s alá hordozott tárgyakból? Nem ugyanezt?

GLAUKÓN Dehogynem.

SZÓKRATÉSZ S ha beszélni tudnának egymással, nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak,

amit látnak?

GLAUKÓN Feltétlenül.

SZÓKRATÉSZ Hát még ha a börtön szembeeső fala visszhangot is adna! Ha a fel s alá járó emberek

valamelyike megszólalna, gondolhatnának-e másra, mint hogy az előttük elhaladó árnyék beszél?

GLAUKÓN Zeuszra, nem.

SZÓKRATÉSZ S egyáltalában, ezek az emberek aligha gondolhatnák azt, hogy más az igazság, mint

ama mesterséges dolgoknak az árnyéka.

GLAUKÓN Minden bizonnyal.

SZÓKRATÉSZ Képzeld el most, milyen volna a bilincsekből való felszabadulásuk, s az

értelmetlenségből való meggyógyulásuk! Ugye természetszerűleg valahogy így történne a dolog: ha

valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon, és

nézzen fel a tűz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne, s a ragyogó fény miatt nem

volna képes ránézni azokra a tárgyakra, amelyeknek az árnyékát azelőtt látta: mit gondolsz, mit

felelne az ilyen ember, ha valaki azt mondaná neki, hogy előbb csak üres semmiségeket látott, most

azonban, mivel a létezőhöz közelebb van, s a nagyobb mértékben létező dolgok felé van fordulva,

sokkal helyesebben lát; s ha az úton elhaladó tárgyakra mutatva rákényszerítené, hogy feleljen a

kérdésére: mi az? Nem gondolod-e, hogy zavarban lenne, és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok

sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?

GLAUKÓN Úgy van.

II. SZÓKRATÉSZ Ha tehát arra kényszerítené, hogy magába a fénybe tekintsen, nemde fájna a

szeme, és elfordulna, és azokhoz a dolgokhoz menekülne, melyeknek a nézésére képes, és a most

mutatott tárgyaknál valójában világosabbnak tartaná őket?

GLAUKÓN Így van.

SZÓKRATÉSZ Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná felfelé a göröngyös és meredek

úton, s nem engedné el, amíg csak ki nem húzná a napfényre: vajon nem szenvedne-e emiatt, s nem

méltatlankodna-e hurcoltatása közben? S mikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott

szemével valamit is látni abból, amit most mint igazi világot mutatnak be neki?

GLAUKÓN Aligha; legalábbis azonnal nem.

SZÓKRATÉSZ Azt hiszem, előbb meg kellene itt szoknia, ha a fenti dolgokat látni akarná. Először is,

legkönnyebben az árnyékképeket tudná nézni, aztán az embereknek s minden másnak a vízben

tükröződő képét, s csak utoljára magukat a dolgokat; s továbbhaladva, az égitesteket és az

égboltozatot is sokkal könnyebben tudná éjjel szemlélni, ha a csillagok és a hold fényére tekintene fel,

mintha nappal nézné a napot és a napfényt.

GLAUKÓN Így van.

SZÓKRATÉSZ S végül aztán a napot is - de nem a víz tükrében, s nem valami más helyen lévő

hasonmását, hanem őt magát, a maga valóságában, s a maga helyén - meg tudná pillantani, s eredeti

minőségében megszemlélni.

GLAUKÓN Minden bizonnyal.

SZÓKRATÉSZ S akkor aztán arra a következtetésre jutna felőle, hogy a nap hozza létre az

évszakokat és az éveket, ő intéz mindent a látható térben, s mindannak, amit láttak, valamiképp ő az

oka.

GLAUKÓN Egészen bizonyos, hogy az előbbiek után ide kell jutnia.

SZÓKRATÉSZ S ha visszaemlékezik korábbi lakóhelyére, ottani bölcsességére és ottani rabtársaira,

nem gondolod-e, hogy e változás miatt boldognak fogja tartani magát, amazokat pedig

szerencsétlennek?

GLAUKÓN De igen…

SZÓKRATÉSZ S gondold meg ezt is. Ha ez az ember megint lemenne ugyanarra a helyre, s ott

leülne, nem lenne-e a szeme tele sötétséggel, így hirtelen a napfényről jövet?

GLAUKÓN De bizony.

SZÓKRATÉSZ S ha megint csak azoknak az árnyékképeknek a megfejtésében kellene neki

vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, míg csak a szeme újból nem

alkalmazkodna - márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid -, nem lenne-e nevetség

tárgya, s nem mondanák-e róla, hogy felmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött

vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a felmenetelt? S ha valaki aztán megpróbálná

a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e

meg?…

PLATÓN: Barlanghasonlat In: Platón összes művei 2. kötet. Bp., 1984. Európa. 355-460.p