Telihold

Teliholdkor fogj vizes kupát,

Gyújts gyertyát és mondj egy imát.

A Hold arca felragyog,

A Holdanya rád mosolyog.

A szíved tava benned honol,

A víz felszíne legyen sík,

Tükröződjön benne fényesség.

A mélységed legyen tiszta,

Lényedbe áramoljon az erő vissza.

Áramlanak a vízfolyók,

Gyógyítsanak a csillagok.

Érintsd meg a Hold arcát,

Éld át az időtlen tanítást.

Átölel az ezüstös fény,

Csókkal illet az Isteni Lény.

Életerőd visszatér,

feltölti az idő híd.

Emlékmű egy régen letűnt civilizációnak

 Reggel van, harmat fonta be a halvány kék levelű fákat. Harman, a nagy vörös nap már feltűnt a horizonton, amitől teljes nappali világosság lett. A másik nap ritkán jön fel a horizont fölé, Keroth egy fehéren világító égitest. A világom két nap világítja meg, de most csak az egyik jön fel lassan, még csak egy negyede van a látóhatár felett.

Álmosan megyek az itatóba friss vizet önteni az állatoknak. Majd sötét barna színű, száraz növényeket adok nekik enni. Ilyenkor megvakarom a három szemük alatti szőrös területet, elégedetten röfögnek. Hosszú orruk a talajt éri, vaskos, oszlop szerű lábaikon nehezen közlekednek. Nekem derekamig érnek. Nincs karám, nem szükséges, nem kószálnak el. A városiak valahogy megoldották ezt.

Ja, igen, a város. Ott minden nagyon furcsa. A bátyám oda költözött, mérnök egy víztározó építésén. Nagyon büszkék vagyunk rá. Anyám itt él a szomszéd farmon. Sokat segítek neki.

Leülök egy fatörzsre, és előveszem a reggelit a zsebemből. Kékes, barnás árnyalatú puha anyag, amit lassan megrágok és lenyelek. Finom. (A Földön azt mondanám rá, hogy zöld ízű.)

Sétálok pár kilométert. Több méter átmérőjű szirmú virágok földje mellett megyek el. Az iszap pók már megint itt garázdálkodik – jegyzem meg a porba rúgva -.

Megérkezem egy több élő fa által határolt szentélyhez. Mintha egy szoba lenne a szentély, csak a falát élő fa alkotja, a lombjai a mennyezet, a róla lecsüngő liánok, növények teszik élővé belső teret. Harman vörös fénye bevilágít, széthasítja a sötétséget. Megvilágít egy körülbelül olyan magas fát, mint én magam vagyok. Finom az illata, és a fa szépen dalol. Megnyugszom a hangjától. Rakok le egy kis trágyát a fa aljához. Megöntözöm.

Nézem egy darabig. Sokan úgy gondolják, hogy a Nagy Égi Apa, az építész műve a fa, és az egész természet. Persze az alapanyagot a világ teremtéséhez a Nagy Anya szülte. Sokan hisznek ebben, úgy gondolom, én is közéjük tartozom.

Meglátogatom Anyát. Örülni fog nekem.

Bemegyek a farmjára. Elpakolok pár bálát.

Leülök a házban. Nagyon otthonos. Farönkökből épült, mint az enyém, de valahogy mégis más. Sok apróság van benne. Faragott szobrok, vékony táriai pók szőtte selymek az asztalon.

A házőrzőt sose bírtam. Gonosz szemei alatt a nagy agyarai. Egyedül csak anya tud neki parancsolni ezen a bolygón. A bolygóm neve Sárgolyó. Nem valami bonyolult, ahogyan a népem sem az. Élünk, szeretünk, meghalunk.

Apám a múlt vetés után ment el. Testét a nagy kristály hegyek egy barlangjába vittük. Nagy megtiszteltetés ott szétporladni. Állítólag… Emlékszem a temetésre, ahogy bevitték a barátai a testét a barlangba, sokan beszéltek akkor. Majd felkelt Keroth a halál hozó. Fehéren bevilágította a hegyeket. Megcsendültek a hegyek, a fényt felerősítették a benne lévő kristályok, és a test elporlad, egyesült a mindenséggel. Azt mondják, visszatért a nagy Anyához.

-          Anya, te is hallod ezt a zúgást, olyan fura.

-          Igen, hallom, nagyon kellemetlen. Mi lehet ez? Biztos a városiak találtak ki megint valamit.

-          Nálad is vannak a légben magasan úszó állatokból? Miért szálltak le ezek a szántóföldre? Soha nem szoktak ilyet csinálni.

-          Öregapád sem említett ilyet soha.

Ahogy beszélgettünk láttam magam az ablak üvegén visszatükröződni. Magas karcsú alak, orr nélküli beesett, keskeny arc, kissé szürkés bőr. Fura kerek fül, keskeny, széles száj és bozontos sötét haj.

Ahogy kinézek az ablakon látom Harmant, a jótevőt, a vörös napot. De valami furcsa rajta, nagyobb mint szokott. A hang erősödik, mintha mindenhonnan szólna. Az állatok a földre kushadtak, a levegőben úszó állatok is a földre leszálltak.

A vörös nap még vörösebb lett, és egy nagy durranás hallatszott, utána már nem hallottam semmit. A vörös napkorong egyre nagyobb és nagyobb lett. Ahogy közeledett, már lehet látni rajta a nap felső rétegeiben áramló forró tűz folyókat, folyamokat.

Anyám szemébe néztem. Tudtam, hogy itt a vég. Elbúcsúztunk. Tudtuk, hogy a testileg elmúlunk, de a szellemünk tovább él. Megöleltük egymást. Vártunk. Na, még nem ért ide?

Kinézek az ablakon, a teljes eget betölti a vörös nap, mely színe már feketére mélyült. Ekkor egy óriási fényrobbanás.

 

A robbanás után mindenhol csillagpor...

 

Így múlt el Faonior, a Sárgolyó. Éltünk és haltunk rajta. Emlékezzetek e napra és ezen lényekre, míg a Nagy Anya tovább szüli a világokat, és a Nagy Apa meg megformálja azokat.

2014. január 21-én felfedeztek a Nagy Medve csillagképhez közel, az M82-es jelű galaxisban egy szupernovát, amely 11 millió fényévre van tőlünk. A színe fehéres narancs sárgás. Egy fehér törpe és egy vörös nap keringett egymás körül, majd a fehér törpe szupernovává változott.

 

Tabula Smaragdina (Hamvas Béla fordítása)

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.    Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.   2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.   Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.   3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.   És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.   4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.  Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.   5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.   Ő a theleszma, az egész világ nemzője.   6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.   Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.   7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.   Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.   8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.   A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.   9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.   Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.   10. Sic mundus cratus est.   A világot így teremtették.   11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.  Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.   12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.   Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.   13. Completum est quod dixi de operatio solis.   Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.

H

Az éjszaka árnyai

Ha éjszaka felébredsz, és sötét árnyak kísértenek, egy háromszöget rajzolj melynek sarkaiba a Szaturnusz, Merkúr és Neptunusz szimbólumait írd.

Ez elűzi a sötétséget, és nyugalmat hoz az éjszakába.

A Hírnök

Az őszi eső csorog az ablakon egy kora délutáni napon. Az ablaküvegen át kinézve csak árnyak szállnak a térben. Egy árny közelít. Bekopog. Kinyílik a nehéz tölgy ajtó.

-          Jó hírt hoztam. – szólt az ember eső áztatta köpenyében, kopottas kalapjában.

-          Vége a sötétségnek, a fény már felsejlik a látóhatáron. – Folytatta.

-          Nem kell sokáig várni, idézd fel önmagad egységét, ne hagyd a kétséget emelkedni. Légy a fény és az árnyék között. Így átvészeled a napokat. Légy türelmes önmagadhoz, tisztítsd meg elméd, ne engedj a kósza gondolatoknak. A Szellemi Tisztaság a szenvedés elhagyásának módja. Hív Önmagad Istenét, így a lélek kiteljesedik. A szellem és a lélek összhangja a böjtölő testtel létrehozza a teremtő fény átrezgését, a halandó lélek nyugalmát.

-          Így meglátod az utat, mely előtted feltárul. Nincs többé tévelygés, mert Te vagy az út minden cselekedeteddel, érzéseddel és gondolatoddal.

Te vagy a hírnök, és aki a hírt kapja.

A Sárkányok repülése

2011.10.08. 20 óra 28 perc aszteroidák száguldottak el a Föld mellett, néhány hullócsillag jelenséget produkált.

A Sárkányok repülése

Ősi sárkányok közelednek, mély titkok tudói,
Az űrön át, a sötétségből, a feledésből.
 Érkeznek a fénybe, hogy önmaguk legyenek a fény.
Testük felizzik a fekete bársony érintésére, és kozmikus húrként feszülnek alkony pírját követően.

Elfeledett csillagok lakói térnek vissza a fénybe.
Heten vannak a feledésbe zárva, heten vannak az éj űrében úszva.
Sok gyémánt szemű rideg szempár figyeli az ember léptét.
Most közel az idő az ébredésre.
Az ősi sárkányok az ember szívében ébrednek, és elhozzák az új kor fényét.
A sárkányok egyszerre ébredjenek a bölcsesség fényére, különben széttépik a lelket.

Az első sárkány aki szól a szíven, át, az űrön át,
A második sárkány aki tesz a véren át, a testen át,
A harmadik sárkány az élet tüzét leheli a mindenségen át,
A negyedik sárkány formálja a levegőt,
Az ötödik sárkány érzi a víz folyását,
A hatodik sárkány, akinek lehelete életre kelti a földet,
A hetedik sárkány, aki önmaga a múlt és a jövő látója.

Szólj a sárkányok nyelvén, és emlékezz arra, amit az idő homálya fed.

Arsoloss

Szent helyek

 

Szent helyek misztikuma

A régi időkben, amikor még az égi törvények és a földi törvények ugyanazok voltak, voltak olyan helyek, ahol az ég a földdel összeért, e világ és magasabb valóságok (más dimenziók, esetleg más bolygók) kapcsolódtak egymáshoz. Ezek általában szép természeti helyeken, vízeséseknél, patak, folyó mellett, dombok, hegyek tövében valósult meg.

Az emberek rácsodálkoztak, tisztelettel és nyílt szívvel közelítettek e helyekre. Ajándékokat vittek ezen helyekre, hogy kifejezzék érzéseiket a hely tisztasága és az emberben keltett érzések miatt. Vittek egy csokor virágot, a megtermett ételből egy-egy adagot. Azokból adtak, mi számukra rendelkezésre állt, és szemükben fontos volt. Lassan kialakultak ezeken a helyeken az egyszerűbb, majd bonyolultabb szertartások.

Idővel rájöttek, hogy ha ezeken a szent helyeken kívül is megismétlik ugyanazokat a mozdulatokat, szertartásokat elvégzik, akkor hasonló érzet, hasonló információs (és abból eredő energia) mező keletkezik, mint az eredeti szent helyeken.

Kiderült, hogy vannak olyan helyek és olyan időpontok, amikor és ahol különösen erős a bemutatott szertartás ereje.

Ezeket a helyeket a világ minden területén ismerik. A bolygót átszelő és körülölelő energiamezőben futó meridián vonalak metszéspontjaiban keletkező örvények alkalmasak az ősi szertartások elvégzésére. Olyanok ezek a pontok, mint az emberi energiarendszerben futó meridiánok kereszteződésénél kialakuló csakrák. Mint ahogyan az embernél is vannak kis csakrák, és úgynevezett fő csakrák, a Föld Bolygón is megfigyelhetőek ezek a helyek.

Ilyen helyek, ahol az ég a földdel összeér: Tibetben a Kylas hegy, Egyiptomban a Kheops piramisok rendszere, Görögországban a Delphoi jósda, Magyarországon Dobogó kő, Angliában Stonehenge, a Bermuda háromszög és Peruban a Machu-Pichu.

Megfigyelhető a szent helyek körül, hogy sűrűbb a bolygó energiamezeje, ami fellazítja a

kérget, és könnyebben törnek fel a levegő és víznemű anyagok.

A szent helyeket faragott kövekkel jelöltek meg, figyelmeztetésként, Istenek lakóhelye felé tart az óvatlan vándor. Az ókorban előfordult, hogy a betegeket ezekhez a kövekhez, mint a szent hely határához vittek, bízva a gyógyulásba. A legendákban élt, hogy az adott hely Istensége milyen kórból gyógyult ki az adott helyen. Ha ugyan az a kór elérte az embert, tudták mi a teendő.

A kövek helyére a középkorban kereszteket helyeztek. Így maradtak meg az ősi szent helyeknek a jelölése.

A szent helyeken tapasztalható kisugárzás a bolygók tánca szerint, a Föld kozmikus helyzete alapján erősebbek, majd gyengébbek lettek. Megfigyelték, hogy a természetben megtapasztalható ritmusnak megfelelően történik a változás, amiben a Hold ciklusainak nagyon nagy szerepük van.

Így kialakulnak a ma ismert ünnepek. Az ünnepek energiamintázata egy folyamat, állandó változás és hullámzás, mely adott időszakban éri el a maximumát és minimumát, mely biztosítja az átmenetet egy másik, ünnepelt természeti ciklusba.

Arsoloss