2011. szeptember 2., péntek

A kelták története


Régen, messze a mai India észak keleti régiójában élt egy törzs, mely a környező népvándorlások hatására elvándoroltak a megszokott területeikről. Észak felé vándorolva eljutottak Európába kb ie. 2000 körül. A mai Csehország területén telepedtek meg.
Földet műveltek, állatot tenyésztettek, kereskedetek a környező népekkel.

Lassan terjeszkedtek, gyarapodtak a törzsek, egyre nagyobb területeket műveltek meg. Kapcsolatba léptek a görögökkel is. Ezt az Ázsiából érkező népcsoportot Celtoi-nak nevezték. Innen ered a népek neve: kelták.

Politikai értelemben nem voltak ekkor kelták, csak bojók, haeduk, semnonok, eraviscok, stb. (azaz törzsek) vagy esetleg gallok, britannok, belgák, galaták, stb. (azaz nagyobb régiók lakosai).

Ie. 1800-800-ig elkezdtek kelet felé vándorolni, elértek egészen a mai Írországig. Európa középső sávjában a kelták, északon a helyi törzsek (germánok és az északi népek), míg délen a Hispánok, a fejlődő Róma és a Görög társadalom szabott határt.

Mikor a bronzot követően felfedezték a vasat, megnőtt a termelékenység. Ugyanakkora területet rövidebb idő alatt is meg tudtak művelni, illetve ugyanakkora munkaráfordítással nagyságrendekkel nagyobb földeket tudtak megművelni. Ehhez még hozzájárult a mai német alföld területére becsapódó meteoritból kibányászott fém is.

Ennek következtében ugrásszerűen megemelkedett a népesség. Ezt hívjuk kelta kirajzásnak, mely ie 500 körül volt. A Kr.e.V.sz.-ban (450 körül) kezdődött el a La Téne kultúra, amelyet egy franciaországi lelőhelye után neveztek el így.

A kelták nem alkottak egységes birodalmat. A szomszédos törzsek egyszer jól leitták magukat együtt, hol meg csatáztak. Így egy heterogén, szellemi, kulturális, társadalmi rendszert hoztak létre.

Ie. 240-es évek után a kelta szálláshelyeket közel egy időben érték támadások. Ennek oka az lehetett, hogy ezek előzőleg elfoglalták Európa legkedvezőbb fekvésű helyeit, viszont a katonai hegemóniájuk ekkorra már megtört, így nem tudták biztosítani felette a hatalmukat. Déli irányból a rómaiak nyomultak előre (először az észak-itáliai törzseket hódították meg és aztán törtek be a mai Franciaország és Spanyolország területére, de a császárkorban majdnem az összes keltát birodalmuk uralma alá vonták), északi irányból a germánok támadtak (õk Caesar idejében csaptak össze a rómaiakkal Gallia birtoklásáért, de vesztesen kerültek ki ebből) és végül keletről a dákok és az illírek (előbbiek majdnem évre pontosan akkor támadtak, amikor Caesar is megtámadta Galliát). Isz. IV. századra már csak az ír törzsek voltak függetlenek, illetve bizonyos fokig Észak-Britannia törzsei. A többi kelta, bár jól élt a birodalomban, és többen a római arisztokrácia soraiba emelkedtek, ám megfosztották őket a druidaság intézményétől (ugyanis a rómaiak egyszerűen kiirtották vagy elüldözték a druidákat). Így ezek a törzsek elvesztették identitástudatukat és majdnem egytől egyig eltűntek a népvándorlás viharaiban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.