Régen, messze a mai India észak
keleti régiójában élt egy törzs, mely a környező népvándorlások hatására
elvándoroltak a megszokott területeikről. Észak felé vándorolva eljutottak
Európába kb ie. 2000 körül. A mai Csehország területén telepedtek meg.
Földet műveltek, állatot
tenyésztettek, kereskedetek a környező népekkel.
Lassan terjeszkedtek, gyarapodtak
a törzsek, egyre nagyobb területeket műveltek meg. Kapcsolatba léptek a
görögökkel is. Ezt az Ázsiából érkező népcsoportot Celtoi-nak nevezték. Innen
ered a népek neve: kelták.
Politikai értelemben nem voltak
ekkor kelták, csak bojók, haeduk, semnonok, eraviscok, stb. (azaz törzsek) vagy
esetleg gallok, britannok, belgák, galaták, stb. (azaz nagyobb régiók lakosai).
Ie. 1800-800-ig elkezdtek kelet
felé vándorolni, elértek egészen a mai Írországig. Európa középső sávjában a
kelták, északon a helyi törzsek (germánok és az északi népek), míg délen a
Hispánok, a fejlődő Róma és a Görög társadalom szabott határt.
Mikor a bronzot követően
felfedezték a vasat, megnőtt a termelékenység. Ugyanakkora területet rövidebb
idő alatt is meg tudtak művelni, illetve ugyanakkora munkaráfordítással
nagyságrendekkel nagyobb földeket tudtak megművelni. Ehhez még hozzájárult a
mai német alföld területére becsapódó meteoritból kibányászott fém is.
Ennek következtében ugrásszerűen
megemelkedett a népesség. Ezt hívjuk kelta kirajzásnak, mely ie 500 körül volt.
A Kr.e.V.sz.-ban (450 körül) kezdődött el a La Téne kultúra, amelyet egy
franciaországi lelőhelye után neveztek el így.
A kelták nem alkottak egységes
birodalmat. A szomszédos törzsek egyszer jól leitták magukat együtt, hol meg
csatáztak. Így egy heterogén, szellemi, kulturális, társadalmi rendszert hoztak
létre.
Ie. 240-es évek után a kelta
szálláshelyeket közel egy időben érték támadások. Ennek oka az lehetett, hogy
ezek előzőleg elfoglalták Európa legkedvezőbb fekvésű helyeit, viszont a
katonai hegemóniájuk ekkorra már megtört, így nem tudták biztosítani felette a
hatalmukat. Déli irányból a rómaiak nyomultak előre (először az észak-itáliai
törzseket hódították meg és aztán törtek be a mai Franciaország és
Spanyolország területére, de a császárkorban majdnem az összes keltát
birodalmuk uralma alá vonták), északi irányból a germánok támadtak (õk Caesar
idejében csaptak össze a rómaiakkal Gallia birtoklásáért, de vesztesen kerültek
ki ebből) és végül keletről a dákok és az illírek (előbbiek majdnem évre
pontosan akkor támadtak, amikor Caesar is megtámadta Galliát). Isz. IV.
századra már csak az ír törzsek voltak függetlenek, illetve bizonyos fokig
Észak-Britannia törzsei. A többi kelta, bár jól élt a birodalomban, és többen a
római arisztokrácia soraiba emelkedtek, ám megfosztották őket a druidaság
intézményétől (ugyanis a rómaiak egyszerűen kiirtották vagy elüldözték a
druidákat). Így ezek a törzsek elvesztették identitástudatukat és majdnem egytől
egyig eltűntek a népvándorlás viharaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.