Szent helyek

 

Szent helyek misztikuma

A régi időkben, amikor még az égi törvények és a földi törvények ugyanazok voltak, voltak olyan helyek, ahol az ég a földdel összeért, e világ és magasabb valóságok (más dimenziók, esetleg más bolygók) kapcsolódtak egymáshoz. Ezek általában szép természeti helyeken, vízeséseknél, patak, folyó mellett, dombok, hegyek tövében valósult meg.

Az emberek rácsodálkoztak, tisztelettel és nyílt szívvel közelítettek e helyekre. Ajándékokat vittek ezen helyekre, hogy kifejezzék érzéseiket a hely tisztasága és az emberben keltett érzések miatt. Vittek egy csokor virágot, a megtermett ételből egy-egy adagot. Azokból adtak, mi számukra rendelkezésre állt, és szemükben fontos volt. Lassan kialakultak ezeken a helyeken az egyszerűbb, majd bonyolultabb szertartások.

Idővel rájöttek, hogy ha ezeken a szent helyeken kívül is megismétlik ugyanazokat a mozdulatokat, szertartásokat elvégzik, akkor hasonló érzet, hasonló információs (és abból eredő energia) mező keletkezik, mint az eredeti szent helyeken.

Kiderült, hogy vannak olyan helyek és olyan időpontok, amikor és ahol különösen erős a bemutatott szertartás ereje.

Ezeket a helyeket a világ minden területén ismerik. A bolygót átszelő és körülölelő energiamezőben futó meridián vonalak metszéspontjaiban keletkező örvények alkalmasak az ősi szertartások elvégzésére. Olyanok ezek a pontok, mint az emberi energiarendszerben futó meridiánok kereszteződésénél kialakuló csakrák. Mint ahogyan az embernél is vannak kis csakrák, és úgynevezett fő csakrák, a Föld Bolygón is megfigyelhetőek ezek a helyek.

Ilyen helyek, ahol az ég a földdel összeér: Tibetben a Kylas hegy, Egyiptomban a Kheops piramisok rendszere, Görögországban a Delphoi jósda, Magyarországon Dobogó kő, Angliában Stonehenge, a Bermuda háromszög és Peruban a Machu-Pichu.

Megfigyelhető a szent helyek körül, hogy sűrűbb a bolygó energiamezeje, ami fellazítja a

kérget, és könnyebben törnek fel a levegő és víznemű anyagok.

A szent helyeket faragott kövekkel jelöltek meg, figyelmeztetésként, Istenek lakóhelye felé tart az óvatlan vándor. Az ókorban előfordult, hogy a betegeket ezekhez a kövekhez, mint a szent hely határához vittek, bízva a gyógyulásba. A legendákban élt, hogy az adott hely Istensége milyen kórból gyógyult ki az adott helyen. Ha ugyan az a kór elérte az embert, tudták mi a teendő.

A kövek helyére a középkorban kereszteket helyeztek. Így maradtak meg az ősi szent helyeknek a jelölése.

A szent helyeken tapasztalható kisugárzás a bolygók tánca szerint, a Föld kozmikus helyzete alapján erősebbek, majd gyengébbek lettek. Megfigyelték, hogy a természetben megtapasztalható ritmusnak megfelelően történik a változás, amiben a Hold ciklusainak nagyon nagy szerepük van.

Így kialakulnak a ma ismert ünnepek. Az ünnepek energiamintázata egy folyamat, állandó változás és hullámzás, mely adott időszakban éri el a maximumát és minimumát, mely biztosítja az átmenetet egy másik, ünnepelt természeti ciklusba.

Arsoloss