Szent helyek misztikuma
A régi időkben, amikor még az égi
törvények és a földi törvények ugyanazok voltak, voltak olyan helyek, ahol az
ég a földdel összeért, e világ és magasabb valóságok (más dimenziók, esetleg
más bolygók) kapcsolódtak egymáshoz. Ezek általában szép természeti helyeken,
vízeséseknél, patak, folyó mellett, dombok, hegyek tövében valósult meg.
Az emberek
rácsodálkoztak, tisztelettel és nyílt szívvel közelítettek e helyekre.
Ajándékokat vittek ezen helyekre, hogy kifejezzék érzéseiket a hely tisztasága
és az emberben keltett érzések miatt. Vittek egy csokor virágot, a megtermett
ételből egy-egy adagot. Azokból adtak, mi számukra rendelkezésre állt, és
szemükben fontos volt. Lassan kialakultak ezeken a helyeken az egyszerűbb, majd
bonyolultabb szertartások.
Idővel rájöttek, hogy ha ezeken a
szent helyeken kívül is megismétlik ugyanazokat a mozdulatokat, szertartásokat
elvégzik, akkor hasonló érzet, hasonló információs (és abból eredő energia)
mező keletkezik, mint az eredeti szent helyeken.
Kiderült, hogy vannak olyan
helyek és olyan időpontok, amikor és ahol különösen erős a bemutatott
szertartás ereje.
Ezeket a helyeket a világ minden
területén ismerik. A bolygót átszelő és körülölelő energiamezőben futó meridián
vonalak metszéspontjaiban keletkező örvények alkalmasak az ősi szertartások
elvégzésére. Olyanok ezek a pontok, mint az emberi energiarendszerben futó
meridiánok kereszteződésénél kialakuló csakrák. Mint ahogyan az embernél is
vannak kis csakrák, és úgynevezett fő csakrák, a Föld Bolygón is
megfigyelhetőek ezek a helyek.
Ilyen helyek, ahol az ég a
földdel összeér: Tibetben a Kylas hegy, Egyiptomban a Kheops piramisok
rendszere, Görögországban a Delphoi jósda, Magyarországon Dobogó kő, Angliában Stonehenge, a
Bermuda háromszög és Peruban a Machu-Pichu.
Megfigyelhető a szent
helyek körül, hogy sűrűbb a bolygó energiamezeje, ami fellazítja a
kérget, és könnyebben törnek fel
a levegő és víznemű anyagok.
A szent helyeket faragott
kövekkel jelöltek meg, figyelmeztetésként, Istenek lakóhelye felé tart az
óvatlan vándor. Az ókorban előfordult, hogy a betegeket ezekhez a kövekhez,
mint a szent hely határához vittek, bízva a gyógyulásba. A legendákban élt,
hogy az adott hely Istensége milyen kórból gyógyult ki az adott helyen. Ha
ugyan az a kór elérte az embert, tudták mi a teendő.
A kövek helyére a
középkorban kereszteket helyeztek. Így maradtak meg az ősi szent helyeknek a
jelölése.
A szent helyeken
tapasztalható kisugárzás a bolygók tánca szerint, a Föld kozmikus helyzete
alapján erősebbek, majd gyengébbek lettek. Megfigyelték, hogy a természetben
megtapasztalható ritmusnak megfelelően történik a változás, amiben a Hold
ciklusainak nagyon nagy szerepük van.
Így kialakulnak a ma ismert
ünnepek. Az ünnepek energiamintázata egy folyamat, állandó változás és
hullámzás, mely adott időszakban éri el a maximumát és minimumát, mely
biztosítja az átmenetet egy másik, ünnepelt természeti ciklusba.
Arsoloss
