Barlanghasonlat

(PLATÓN: AZ ÁLLAM - HETEDIK KÖNYV BARLANGHASONLAT)

I. SZÓKRATÉSZ

Hasonlítsd mármost természetünket - abból a szempontból, hogy részesült-e nevelésben vagy sem -

a következő helyzethez. Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen -

melynek a világosság felé nyíló s a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van -

gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell

maradniuk, s csak előrenézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják; hátuk mögött felülről és

messziről egy tűz fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig fent egy út húzódik,

melynek mentén alacsony fal van építve, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé emelvény

szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják.

GLAUKÓN Értem.

SZÓKRATÉSZ Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat, emberszobrokat,

kőből és fából való s másféle készítményű állatalakokat hordoznak fel s alá, melyek az alacsony fal

felett kilátszanak; s - mint ahogy természetes is - a tárgyakat hordozó emberek egy része beszélget,

más része hallgat.

GLAUKÓN Különös egy kép, s különösek a rabok is.

SZÓKRATÉSZ Éppen olyanok, mint mi. Mert először is, hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból

és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük

szembe eső falára vetített?

GLAUKÓN Hogy is láthattak volna, mikor a fejükét egész életükön át mozdulatlanul kénytelenek

tartani?

SZÓKRATÉSZ S mit látnak vajon a fel s alá hordozott tárgyakból? Nem ugyanezt?

GLAUKÓN Dehogynem.

SZÓKRATÉSZ S ha beszélni tudnának egymással, nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak,

amit látnak?

GLAUKÓN Feltétlenül.

SZÓKRATÉSZ Hát még ha a börtön szembeeső fala visszhangot is adna! Ha a fel s alá járó emberek

valamelyike megszólalna, gondolhatnának-e másra, mint hogy az előttük elhaladó árnyék beszél?

GLAUKÓN Zeuszra, nem.

SZÓKRATÉSZ S egyáltalában, ezek az emberek aligha gondolhatnák azt, hogy más az igazság, mint

ama mesterséges dolgoknak az árnyéka.

GLAUKÓN Minden bizonnyal.

SZÓKRATÉSZ Képzeld el most, milyen volna a bilincsekből való felszabadulásuk, s az

értelmetlenségből való meggyógyulásuk! Ugye természetszerűleg valahogy így történne a dolog: ha

valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon, és

nézzen fel a tűz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne, s a ragyogó fény miatt nem

volna képes ránézni azokra a tárgyakra, amelyeknek az árnyékát azelőtt látta: mit gondolsz, mit

felelne az ilyen ember, ha valaki azt mondaná neki, hogy előbb csak üres semmiségeket látott, most

azonban, mivel a létezőhöz közelebb van, s a nagyobb mértékben létező dolgok felé van fordulva,

sokkal helyesebben lát; s ha az úton elhaladó tárgyakra mutatva rákényszerítené, hogy feleljen a

kérdésére: mi az? Nem gondolod-e, hogy zavarban lenne, és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok

sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?

GLAUKÓN Úgy van.

II. SZÓKRATÉSZ Ha tehát arra kényszerítené, hogy magába a fénybe tekintsen, nemde fájna a

szeme, és elfordulna, és azokhoz a dolgokhoz menekülne, melyeknek a nézésére képes, és a most

mutatott tárgyaknál valójában világosabbnak tartaná őket?

GLAUKÓN Így van.

SZÓKRATÉSZ Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná felfelé a göröngyös és meredek

úton, s nem engedné el, amíg csak ki nem húzná a napfényre: vajon nem szenvedne-e emiatt, s nem

méltatlankodna-e hurcoltatása közben? S mikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott

szemével valamit is látni abból, amit most mint igazi világot mutatnak be neki?

GLAUKÓN Aligha; legalábbis azonnal nem.

SZÓKRATÉSZ Azt hiszem, előbb meg kellene itt szoknia, ha a fenti dolgokat látni akarná. Először is,

legkönnyebben az árnyékképeket tudná nézni, aztán az embereknek s minden másnak a vízben

tükröződő képét, s csak utoljára magukat a dolgokat; s továbbhaladva, az égitesteket és az

égboltozatot is sokkal könnyebben tudná éjjel szemlélni, ha a csillagok és a hold fényére tekintene fel,

mintha nappal nézné a napot és a napfényt.

GLAUKÓN Így van.

SZÓKRATÉSZ S végül aztán a napot is - de nem a víz tükrében, s nem valami más helyen lévő

hasonmását, hanem őt magát, a maga valóságában, s a maga helyén - meg tudná pillantani, s eredeti

minőségében megszemlélni.

GLAUKÓN Minden bizonnyal.

SZÓKRATÉSZ S akkor aztán arra a következtetésre jutna felőle, hogy a nap hozza létre az

évszakokat és az éveket, ő intéz mindent a látható térben, s mindannak, amit láttak, valamiképp ő az

oka.

GLAUKÓN Egészen bizonyos, hogy az előbbiek után ide kell jutnia.

SZÓKRATÉSZ S ha visszaemlékezik korábbi lakóhelyére, ottani bölcsességére és ottani rabtársaira,

nem gondolod-e, hogy e változás miatt boldognak fogja tartani magát, amazokat pedig

szerencsétlennek?

GLAUKÓN De igen…

SZÓKRATÉSZ S gondold meg ezt is. Ha ez az ember megint lemenne ugyanarra a helyre, s ott

leülne, nem lenne-e a szeme tele sötétséggel, így hirtelen a napfényről jövet?

GLAUKÓN De bizony.

SZÓKRATÉSZ S ha megint csak azoknak az árnyékképeknek a megfejtésében kellene neki

vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, míg csak a szeme újból nem

alkalmazkodna - márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid -, nem lenne-e nevetség

tárgya, s nem mondanák-e róla, hogy felmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött

vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a felmenetelt? S ha valaki aztán megpróbálná

a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e

meg?…

PLATÓN: Barlanghasonlat In: Platón összes művei 2. kötet. Bp., 1984. Európa. 355-460.p